You are here: Home » Egyéb » Gondolatok október 6-ra

Gondolatok október 6-ra

Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok ügyét képviselje.”

/Pöltenberg Ernő/

    Október 6-án, az aradi 13 honvéd főtisztre és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosra, az első felelős miniszterelnökre emlékezünk és azon ismert és ismeretlen hősökre, akik életüket áldozták a magyar szabadságharc oltárán. A 13 aradi vértanú neve mindenki számára ismerősen cseng: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Lahner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Kiss Ernő, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsei Károly. De kik is voltak ezek a személyek, akiknek a nevét évről-évre megismételjük az ünnepségeken. Egy szóval azt mondhatjuk magyarok, pedig volt közöttük német, osztrák, szerb, horvát. Mégis a magyar szabadságért harcoltak megtagadva ezzel addigi életüket és feláldozva azt Magyarországért. Volt közöttük polgári származású, főnemesi család sarja, gazdag és szegény egyaránt, de mégis egy cél érdekében össze tudtak fogni, kiálltak Magyarország szabadságáért és a forradalom eredményeinek megtartásáért.

Október 6. a gyász, a megtorlás napja. Azon tábornokok emléke, akik vállalva a Habsburg Birodalommal való szembefordulást és ennek végső következményét. A megtorlás egyben megalázás is volt. Tizenhármuk közül, csak négyüket (Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Kiss Ernő, Schweidel József) ítélték golyó általi halálra, míg a többieket kötél általi kivégzésre vitték. “Nem félek a haláltól, de mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki.“- mondta gyóntatójának Damjanich János. A honvéd főtisztek bátran vállalták a halált, nem kértek kegyelmet.

     Adózzunk október 6-án néhány percnyi csenddel és gondolatban tegyünk egy szál virágot a hősök sírjára. Megrendítő élmény, amikor október 6-át követően az ember ott áll Aradon a 13 tábornok emlékművénél a város szélén. A koszorúk, nemzeti színű szalagok és magányos szál virágok tanúskodnak arról, hogy mélyen él az emberek tudatában e nap jelentősége. Sose felejtsük el, hogy méltán emlékezhetünk a 169 évvel ezelőtti eseményekre.

Október 6. legyen alkalom a hazaszeretet példájára, amikor a kivégzettekre emlékezve feltesszük a kérdést magunknak: Én mit vállalnék hazámért?

 

Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi rózsa,

Hulló levél búcsú-csókja;

Bánat sír a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom.

/Ady Endre: Október 6./

Bálint Róbertné